Szeretné, hogy szervezete virágozzon? A titok: a belső kommunikáció
Mit nevezünk belső kommunikációnak?
Az adott szervezet vezetősége, valamint az alkalmazottak, a munkatársak és azok érdekvédelmi szervei között lévő kapcsolattartást. Ez első olvasatra megint nagyon alapnak tűnhet, de higgye el, nem egy olyan intézményt láttam már, ahol a kommunikáció olyan volt, mint a mesében: hol volt, hol nem volt…
Aztán jöttek a félreértések.
Az elsőszámú vezető elégedetlensége.
A válsághelyezetek orvosolása és még sorolhatnám.
Egy korábbi bejegyzésemben már írtam Önnek arról, hogy melyek a leggyakoribb kommunikációs hibák a szerven belül. Itt tudja elolvasni! [ide érdemes lesz majd belinkelni] Most azonban konkrétan a belső kommunikációra helyezném a hangsúlyt.
Csapjunk is bele!
A kommunikáció és az információáramlás a belső kontrollrendszer egyik alappilére. Ezen belül pedig ott a belső kommunikáció, amelynek alapelvei a következők:
Mit gondol, az ön szervezetében teljesülnek ezek az alapelvek?
Elsősorban a hivatalhoz tartozás érzésének a kialakítása annak érdekében, hogy a dolgozók magukénak érezhessék az intézmény céljait. Továbbá ezáltal növelhető a lojalitás, az elkötelezettség és szorosabbá tehetők a kapcsolatok.
Ennek köszönhetően a dolgozók mindig jól informáltak lesznek, nem érzik, hogy kimaradtak volna valamiből. Sőt, így megteremthető és fenntartható a szervezeti kultúra is. Tudniillik a kommunikáció hiánya elszigeteltséget von maga után, így a munkavállalók nem fogják érteni sem a szervezet céljait, sem a maguk feladatát.
Ó, és még valami! Minél rövidebb és közvetlenebb az információs út, annál kevesebb lehetőséget adunk az információ torzulásának.
Nos, ez nagyon egyszerű. A munkatársak akkor fognak hatékonyan és odaadással dolgozni, ha motiváltak. Ezt a motiváltságot persze nem mástól, mint a vezetőségtől kell megkapniuk.
És itt nem elsősorban a pénzbeni juttatásokra gondolok, hanem az empátiára, a csapatmunkára való ösztönzésre, a meghallgatásra, a bizalomra, az elfogadásra és az együttműködés képességére – nemcsak a munkatársaknak egymás között, hanem a vezetők és a dolgozók között is.
A szervezeten belüli konfliktusokat nem szabad csírájában elfojtani. Pontosabban: el lehet, de tudjuk, hogy a struccpolitika sohasem hatékony és előbb vagy utóbb visszaüt. Ebben az esetben is a gondolkodást kell egy kicsit átalakítani.
A konfliktusok nem a szervezet ellenségei, nem ártalmasak rá. Egyszerűen a működésének a velejárói. A cél nem az elfojtás, hanem a hatékony kezelés. Hogyan? Kommunikációval!
Hiszen, ha nincs megfelelően kezelve egy ilyen konfliktus, az nemcsak a dolgozókra, de az intézményre nézve is ártalmas lehet. Gondoljon csak a stresszre és a nyomásra, ami ezzel jár. Ez visszaszorítja a munkavállalók teljesítményét, amely kihat magára a szervezetre is.
Ha a kommunikáció mindezt megoldaná, akkor nem lenne érdemes végre jól kiépíteni azokat a kommunikációs és információáramlási csatornákat? Átnézni a belső kontrollrendszer működését és kiszűrni a lehetséges hibákat?